A hidegfúzió egy hipotetikus magfúzió, mely szobahőmérsékleten vagy közel szobahőmérsékleten menne végbe szemben a meleg fúzióval, mely néhány millió fokon kísérletek alatt tapasztalt szokatlan nagy energia felszabadulás magyarázatára javasolták, de a tudományos közvélemény elvetette, mivel a vonatkozó kísérleteket nem tudták megismételni és mivel nincs elfogadott elméleti modell a hidegfúzió magyarázatára. Magyarországon a téma ismert képviselője Egely György, aki műveiben azt sugalmazza, hogy a hidegfúzió bizonyítottan létező jelenség.
Tehát Egely szerint a hideg magfúzió létezik, működik, megismételhető és már díjakat is kapott!
Egely György
Egely György gépészmérnök (hőerőgépész), szakíró. Személyének és munkásságának megítélése vitatott az akadémikus tudománnyal szembehelyezkedő állításai miatt. Sokan tévesen fizikusként emlegetik. Ám legtöbben a közéletből mégis UFO- és energetikai kutatóként ismerhetik, hiszen az 1990-es évek eleje óta a Magyar Ufókutató Szövetség oszlopos tagja, illetve az Ufómagazin című havilapban is a 90-es évek eleje óta máig publikálja cikkeit,illetve tart előadásokat minden évben UFO- és energetikai kongresszusokon a nagyközönségnek.
Egyetlen alkotása az Egely-kerék, amely egy sűrűn fogazott fogaskerékre emlékeztető kereket artalmazó mérőeszköz. Egyéb átütő saját produktuma nem ismert. Ha a kezünket kétoldalt a kerék mellé helyezzük, az forogni kezd, és a készülék kijelzi a fordulatszámot. Egely szerint a kereket a kezünkből kiáradó „vitalitás” vagy „életenergia” forgatja, a készülék így az egészségi állapotot méri, és képes lehet kimutatni a betegségeket azok tüneteinek megjelenése előtt. A kereket megvizsgáló egyéb csoportok a mozgást a tenyér hőkülönbségei által keltett légörvényeknek tulajdonították, valamint hogy egyenlőtlenül melegített viasz kézutánzattal a kerék ugyanúgy forgásba hozható, mint az emberi kézzel.
Egely-kerék
Az Egely-kerék több nemzetközi feltalálói kiállításon szerepelt és több díjat is kapott (Design -csomagolás). Ezeket a díjakat sokan félreértelmezik és magára a készülék működésére vetítik. Egyes kritikusai szerint a kerék egy, a 80-as években az USA-ban kereskedelmi forgalomba került szerkezet, az Energy Wheel kissé továbbfejlesztett másolata.
Az olaszok
2011 januárjában villámcsapásként érte a hír a hidegfúzióval dolgozó közösséget: egy kis olasz kutatócsoport, akik a Bolognai Egyetem mellett működnek, sikeres kísérleti bemutatót tartott. A mintegy húsz-harminc szakember és újságíró láthatott egy gőzmozdonyszerű kis berendezést, ami hatalmas mennyiségű hőenergiát termelt minimális elektromos energia befektetése mellett. A feltaláló az olasz Andrea Rossi és kollégája, a hidegfúzióval évek óta foglalkozó S. Focardi nem ismeretlen a témában járatos – kisszámú olvasónak. Mintegy 15 éve foglalkoznak ezzel a témával. Az a tény, hogy csak most hozták nyilvánosságra évek óta folyamatosan működő készülékük mérési energiamérlegét, csak a kívülállókat lephette meg. Focardi fúziós cikkeit az érdeklődők már 1994 óta olvashatják, elsősorban az olasz fizikai folyóirat, a Nuovo Cimento olvasói. Rossi évekkel ezelőtt beadott már szabadalmi kérelmet hidegfúziós témában. Ez a kérelem olvasható WO 2009/125444 A1 szám alatt. Erre már mintegy kilencven országban kaptak szabadalmat. Ám ez a találmányi leírás nem alkalmas arra, hogy egy kezdő ez alapján működőképes készüléket építsen. A találmány megvalósítása megtévesztően egyszerűnek látszik...
A recept a következő:
Végy néhány kilogrammnyi rendkívül finom, nanométer szemcsenagyságú nikkelport, zárd le, és egy fűtőbetéttel melegítsd föl! Adj hozzá nagy nyomáson hidrogént, és nagy mennyiségű hőt kapsz, a nikkel rézzé ég el.
Andrea Rossi
Az olasz kutatók találmánya eddig ugyan nem nyert visszaigazolást, ám az új tulajdonos eredményeket remél.
A kaliforniai Industrial Heat vállalat megvásárolta az Energy Catalyzer (E-Cat) névre hallgató hidegfúziós energiaforrást. A feltalálók ugyan soha nem bizonyították be, hogy alkotásuk valóban kiválthatja a hagyományos technológiákat, ám az új tulajdonos folytatja a megkezdett munkát.
Az E-Cat tulajdonképpen már évekkel ezelőtt elkészült, legfontosabb előnyének pedig az tűnt, hogy a jelenleg tesztelt fúziós megoldásokkal ellentétben az áramtermeléshez szükséges reakciót (illetve az annak megfelelő folyamatot) nem több millió fokon, hanem akár szobahőrmérsékleten is fenn tudja tartani, ezzel tehát nem lenne szükséges megtalálni és kifejleszteni a különböző speciális anyagokat, mellékelni a brutális hűtést, illetve gondoskodni arról, hogy a plazmaállapotban lévő matéria ne érintkezzen az őt körülvevő burkolattal. Az egyetlen probléma, hogy az érdekes eszköz a mai napig nem igazolta feltalálói állításait, akik egyébként a független teszteket éveken át igyekeztek elkerülni.
Mats Lewan és Andrea Rossi
Sergio Focardi, azóta elhunyt, személye tehát nem jelenthet akadályt a munka folytatásával kapcsolatban, ám munkatársa, Andrea Rossi, már többször szerepelt a híradásokban, korábban pedig csalásért el is ítélték. Vele kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a hetvenes években hulladékból szeretett volna olajat előállítani (ennek kapcsán ítélték el, mivel a mérgező anyagoktól egyszerűen megszabadult), ezt követően hasonló forrásból áramot generált volna (az általa elkészített eszközök közül a működő példányok azonban 1 kilowatt helyett 1 wattot produkáltak), a hidegfúziós teszteknél pedig érdekes megoldásokat alkalmazott, eszközét például egy másik energiaforrásra kapcsolta, amely állítása szerint kizárólag a ventilátort üzemeltette.
Az energia katalizátor
Az E-Cat új gazdája szerint a nikkelpor és hidrogén felhasználásával valóban elektromos áramot állíthatnak elő, bár itt még komoly munkára lesz szükség. Biztató lehet azonban, hogy európai kutatók tavaly végre elvégezhették az első két független tesztet, jelentésükben pedig arról írtak, hogy lehet fantázia a dologban - még a legnagyobb potenciális tévedéssel számoló konzervatív változat szerint is több energiát termelhetnénk, mint az egyéb ismert kémiai reakciók útján. Hogy ez valóban így lesz-e, az majd az elkövetkező években derül ki.
Hidegfúzió otthon
